Problémák az elmélettel: A szolidalítás feloldása.

Minden ami veled történik, azt Te vonzottad be saját magadnak. – Ha ez igaz, akkor minden ember teljesen ura a sorsának, megfelelő mentális technikákkal tökéletesen tudja irányítani az életét. Tehát mi nem is tudunk semmit tenni más boldogulásáért, segítéséért, hisz mindez csak rajta múlik. De akik hisznek a vonzás törvényében képzeljék el a következő szituációt:

A vonzás törvényének egyik kiemelkedő szónoka leutazik mondjuk Szomáliába a helyieknek szervez egy vetítést a Titok című filmből, majd a film végén annyit mond (persze a hangjában tele szeretettel), hogy „minden csak rajtatok múlik, és én drukkolni fogok nektek, sőt már előre örülök a sikereteknek, hisz az Univerzum már lehet, hogy meg is adta”. Vajon nem tűnik mindez cinizmusnak? Nagyon kényelmes elmélet ez, hisz ha mindenki a saját boldogulásáért tud csak tenni, akkor nem is kell erőfeszítéseket tennem azért, hogy a nálam nehezebb sorsú emberek életén könnyítsek.

De a Vonzás törvénye elvesz még valamit, ami szerintem szükséges ahhoz, hogy igazán embernek tekinthessük magunkat, és ez nem más, mint a részvét képessége. A részvétre való képesség talán az egyik legalapvetőbb dolog, ami a nyugati kultúrában jelen van. Nem megyek el szótlanul a másik szenvedése mellett, hanem részt veszek benne, és így a nehéz sorsút nem hagyom egyedül. A részvét érzéséhez az is kell, hogy tisztában legyünk vele: a világ nem feltétlenül igazságos, a szenvedés nem azért érte a szenvedőt mert rászolgált, hanem valami olyan okból, ami számunkra felderíthetetlen. Ugyanígy mi is kerülhetünk ilyen helyzetbe. Jób könyvében Jób barátai ugyanazt a részvétlen magatartást mutatták, mint ami a Vonzás törvényéből egyenesen következik. A részvét érzése, és a szolidalítás gyakorlása ugyanakkor egyáltalán nem kényelmes, bizony erőfeszítést igényel. Persze nem is beszélhetnénk ezoterikus elméletről, ha nem akarna minket megkímélni az erőfeszítésektől.

Problémák az elmélettel: Az univerzalitás hiánya

Ha a világ működésével kapcsolatban fogalmazunk meg egy általános szabályt, fedezünk fel egy törvényt, akkor annak nagyon fontos követelménye, hogy univerzálisan alkalmazható legyen. A vonzás törvénye is azt állítja magáról, hogy ő az univerzum alapját képezi, és a Törvény hatálya alól nincs kivétel. De ezt valóban igazolja-e a napi tapasztalat?

Ha a Vonzás Törvénye igaz, akkor nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a zsidók vonzották be maguknak a holokausztot. Mert az elvből ez következik. De a józan ész talaján állva ezt kijelenteni úgy hiszem nem lehet. Vajon mekkora az esély arra, hogy egy ilyen elképzelhetetlen tragédiát egymástól szinte független, napi kapcsolatban nem lévő emberek egyszerre vonzzanak be saját maguknak. Több mint hatmillió ember egyszerre vonzotta be magának ugyanazt a tragédiát.

De van itt egy másik példa is, a Haiti földrengés (én a japán földrengést akartam felhozni mint példát, de meg lettem győzve, hogy ez jobb). Ha a vonzás törvénye igaz, akkor a földrengést a Haiti lakosság vonzotta be saját magának. Nos ez legalább annyira problémás, mint Auschwitz kérdése. Mert mi van, ha egy haiti lakos épp nem állt olyan mentális állapotban, hogy bevonzza a földrengést, viszont a többség igen. Akkor is megtörtént a földrengés, és ez kihatott az ő életére is. Viszont ebben az eseten nem igaz, hogy csak az történik az emberrel, amit ő vonz be saját magának.

A Titok című filmben szereplő állítások, zavarba ejtően utalnak arra, hogy itt amerikai viszonyokról van szó. Amerikában elképzelhetők olyan sikertörténetek, hogy egy botcsinálta írólány vámpírkönyveket ír, és meggazdagszik belőle, vagy az embernek van egy jó ötlete, és abból milliomos lesz, vagy egyszerűen keményen dolgozik, és boldogul. Persze Amerikában is van nyomor és vannak nélkülözők. De ott ki lehet ebből törni. És persze nálunk magyaroknál is megértő fülekre talál ez az elmélet, mert mi is reálisan ábrándozhatunk arról, hogy a sorsunk jobbra fordul (persze tudom, hogy alapvetően pesszimisták vagyunk, de azért mi is a világ szerencsésebbik feléhez tartozunk). Nekünk is vannak lehetőségeink, épp úgy mint a nyugati világban élőknek (ha más nem akkor az, hogy még nyugatabbra megyünk). De azért gondoljunk egy kicsit a harmadik világ nyomorára. Mert aki nyomornegyedbe születik, az nagyon valószínű, hogy ott is fog meghalni. Vannak helyek, ahonnan nincs kitörés. Ha igaz lenne a Vonzás törvénye, akkor nem lennének szegény országok, hanem a földön a javak viszonylagosan egyenlően lennének elosztva, mindenhol kb. ugyanannyi lenne a gazdag és a szegény, mint máshol. De sajnos nincs így.

Problémák az elmélettel: Az etika hiánya

De talán a legnagyobb hiányossága az elméletnek az, hogy mindenféle etikai vonatkozást mellőz. Senki ne gondolja, hogy most moralizálni fogok, meg megmondom, hogy ki a jó ember és ki a rossz (meg azt is, hogy kivel mi fog történni). Pusztán arról van szó, hogy ha a Vonzás Törvénye valamiféle életvezetési elv (márpedig annak adja el magát), akkor nem kerülheti ki azt a kérdést, hogy „mit kell tennem.”

Ismét csak a kultúrtörténethez nyúlok. Ez a kérdés, hogy az embernek az életében mit kell tennie az ősidők óta fontos kérdés volt, és a görögségben jelentek meg először olyan etikai művek, amelyek aztán megteremtették az etika műfaját, hogy legyen min rágódnia a filozófusoknak a következő kb. 2500 évben (és talán még tovább is).

Az etika műfaja, ha visszamegyünk a gyökerekig, abból a felismerésből építkezik, hogy az ember elveszítette azt a képességét, hogy biztosan tudja, mit is kell tennie. Az állatok élete ennél sokkal egyszerűbb: teszik, amit az ösztöneik diktálnak. De az ember ennél sokkal összetettebb. Az ember számára iránymutatást a „kultúra” adott, hogy hogyan viselkedik egy férfi, és hogyan egy nő, hogy miként kell viselkedni egy adott szituációban, ezekre a választ nagyrészt már kialakult mintákból nyeri az ember, mégpedig eltanulja. Igen ám, de mindig úgy kell cselekedni, ahogy az „elő van írva”? Az etika története arról tanúskodik, hogy az embernek az eszét használva utána kell járnia, hogy mi a helyes, és aszerint kell cselekednie.

A kulcsszó itt a cselekvés. Miért olyan fontos a helyes cselekvés? Ez bizony egy roppant elfeledett kérdés, hisz manapság sokan teljesen természetesnek veszik, hogy a cselekvésünk tud teljesen független is lenni a mi belső világunktól. Talán szüksége is van erre az embernek, hisz ha a belső világunkat mindig hozzá igazítanánk a cselekedeteinkhez, akkor annak komoly következményei is lehetnének. Hisz mondjuk egy MLM dolgozó, egy gyári munkás, stb. nem feltétlenül azonosul teljes mértékben ahhoz amit csinál, leválasztja magáról a saját cselevését, és amikor mondjuk rabszolga munkát végez a gyárban, akkor ő elkalandozik, és már rég messzi tájakon jár. Hova tovább, egy prostituált is álmodhat az igaz szerelemről, és amikor megérkezik hozzá a kamionos, akkor ő egyszerűen „nincs jelen”. Csak a szomorú helyzet az, hogy a cselekvéseinktől nem függetleníthetjük magunkat, amit teszünk az kihat a saját életünkre. Legjobban ez akkor nyilvánul meg, ha valami olyat teszünk, ami lényünk egész jelenlétét kívánja. Ilyen mondjuk egy művészi alkotás. Ilyenkor jelen van az egész valónk. Amikor a művész benne van egy hosszabb alkotási folyamatban, akkor folyamatosan gondolkozik a megvalósításon, leköti a figyelmét. Amikor a művész alkot akkor saját magát is megalkotja, hisz neki is fejlődnie, változnia kell a mű születése alatt. Ez persze egy sarkított példa, de pont erre hegyeződik ki az Etika is. Tetteinkkel magunkat alakítjuk, és nem mindegy, hogy mit és hogyan teszünk. Szent Ágoston a Szabad akaratról című művében kiemeli, hogy a rossz cselekedet azért rossz, mert rosszá tesz. Ha falánk módon viselkedek, akkor egy idő után falánk leszek.

Ahhoz, hogy tudjuk, hogy mit kell tennünk ismernünk kell önmagunkat, és a világot. És mindezt nélkülözi a Vonzás törvénye. A Vonzás törvényében egyetlen tetten érhető etikai elv van, mégpedig az, hogy bármi amit megkívánsz, ahhoz jogod van, boldoggá tesz, ha megszerzed. Akinek egy cseppnyi kultúrtörténeti műveltsége is van, az egyből látja, hogy ez az elv mennyire primitív.

Természetesen továbbra is tartom magam ahhoz, amit a post eleső felében írtam, hogy a vonzás törvénye tartalmaz értékelhető gondolatokat is. De magának az elméletnek a kritikátlan elfogadása többet árt, mint használ.